XVI. Benedek pápa szerint...
A Szentatya üzenete
2013, február 4 - 00:34
A Szentatya, XVI. Benedek pápa üzenete a XXVIII. Ifjúsági Világtalálkozóra
(2013. július 23-28.)
„Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet!” (vö. Mt 28,19)
Kedves fiatalok,
szeretném eljuttatni hozzátok örömmel és szeretettel teli köszöntésemet. Bizonyos vagyok benne, hogy sokan úgy tértetek haza a madridi Ifjúsági Világtalálkozóról, hogy „Krisztusban gyökerezve rá épülve megerősödtetek a hitben” (vö. Kol 2,7). Ebben az évben az egyházmegyékben megünnepeltük annak örömét, hogy keresztények lehetünk, az „Örüljetek az Úrban szüntelenül!”(Fil 4,4) témára alapozva. Most pedig már a következő Ifjúsági Világtalálkozóra készülünk, amelyet Brazíliában, Rio de Janeiróban fogunk megünnepelni, 2013 júliusában.
Legelőször is szeretnélek újra hívni benneteket, hogy vegyetek részt ezen a találkozón. A Megváltó Krisztus szobra, amely a szép brazil város fölött magasodik, ékesszólóan jelképezi ezt az alkalmat: kitárt karjai azt a befogadást jelzik, amellyel az Úr vár mindenkire, aki eljön Hozzá, szíve pedig azt a hatalmas szeretetet szimbolizálja, amellyel minden egyes embert szeret. Engedjétek, hogy magához vonzzon benneteket! Éljétek át ezt a találkozást Krisztussal, azzal a sok más fiatallal együtt, akik eljönnek majd Rióba a következő világtalálkozóra! Engedjétek, hogy Ő szeressen benneteket és olyan tanúk lesztek, amilyenekre a világnak szüksége van.
Arra hívlak benneteket, hogy készüljetek fel a Rio de Janiero-i Ifjúsági Világtalálkozóra úgy, hogy már most elmélkedtek a találkozó témáján: „Menjetek, tegyétek tanítványommá mind a népeket!” (vö. Mt 28,19.) Ez az a nagy missziós buzdítás, amit Krisztus az Egyházra hagyott, és amely kétezer év elteltével mind a mai napig aktuális. Ennek a küldetésnek kell visszhangoznia a ti szívetekben. A riói találkozóra való előkészület éve egybeesik a Hit Évével, amelynek kezdetén a püspöki szinódus „Az új evangelizáció a keresztény hit továbbadására” témán dolgozott. Ezért örülök neki, hogy ti is, kedves fiatalok, részt vesztek az egész Egyház missziós lendületében: A legnagyobb ajándék, amit másoknak adhattok, ha megismertetitek őket Krisztussal.
1. Sürgető hívás
A történelem megmutatta nekünk, hogy számos fiatal képes volt önzetlenül odaadni életét, s így hozzájárult Isten országa terjedéséhez és ennek a világnak a fejlődéséhez az Evangélium hirdetése által. Nagy lelkesedéssel adták tovább a jó hírt, hogy Isten szeret bennünket és ez megmutatja Krisztusban, miközben eszközeik jóval szerényebbek voltak azoknál, mint amelyekkel ma rendelkezünk. Gondolok itt például Boldog José de Anchietára, a XVI. századi fiatal spanyol jezsuitára, aki még húsz esztendős sem volt, amikor elindult a brazíliai misszióba és az Új Világ egyik nagy apostola lett. De gondolok azokra is, akik közületek nagylelkűen az Egyház missziójára szánják magukat: ennek meglepő tanúságtételét éltem át a madridi Világifjúsági Találkozón, főként az önkéntesekkel való találkozásomkor.
Manapság nem kevés fiatal alapvetően kételkedik abban, hogy az élet jó, és nem látják tisztán a saját útjukat. Általánosabban szólva, a mai világ nehézségeit látva sokan teszik fel maguknak a kérdést: mit tehetek itt én? A hit fénye megvilágítja ezt a sötét helyzetet, segít megértenünk, hogy minden létezésnek felbecsülhetetlen értéke van, mivel Isten szeretetének a gyümölcse. Isten azt is szereti, aki eltávolodott tőle, vagy megfeledkezett róla. Van türelme és vár ránk, sőt, odaadta Fiát, aki meghalt és feltámadt, azért, hogy radikálisan megszabadítson bennünket a gonosztól. És Krisztus elküldte a tanítványait minden néphez, hogy elvigyék az üdvösségnek és az új életnek az örvendetes hírét.
Az Egyház rátok is számít ennek az evangelizáló küldetésnek a folytatásában. Kedves fiatalok! Ti vagytok az első misszionáriusok kortársaitok között! A II. Vatikáni Zsinat végén, amelynek most ünnepeljük az 50. évfordulóját, Isten Szolgája, VI. Pál pápa átadott a világ fiataljainak egy Üzenetet, amely ezekkel a szavakkal vette kezdetét: „A Zsinat utolsó üzenetével tihozzátok fordul, az egész világ fiataljai! Ti lesztek azok, akik szüleitek kezéből átveszitek a fáklyát és a történelme leghatalmasabb átalakulását élő világban fogtok élni. Ti lesztek azok, akik átveszitek szüleitek és tanítóitok példájának és tanításának legjavát, hogy kialakítsátok a jövő társadalmát: ebben a világban fogtok megmenekülni vagy elveszni”. Szavait ezzel a felhívással zárta: „Építsetek lelkesedéssel egy olyan világot, ami jobb a jelenleginél!” (Üzenet a fiatalokhoz, 1965. december 8.)
Kedves barátaim, ez a felhívás ma is nagyon aktualitás. Nagyon sajátos történelmi időszakban élünk, amikor a technikai fejlődés soha nem látott lehetőségeket kínál fel számunkra a személyek és a népek közötti kapcsolatokban, ám a viszonyoknak ez a globálissá válása csak akkor lesz pozitív és akkor fog általa emberségben növekedni a világ, ha nem a materializmuson, hanem a szereteten alapul, hiszen ez az egyetlen olyan valóság, amely képes betölteni minden egyes ember szívét és egységbe fogni az embereket. Isten szeretet. Az az ember, aki megfeledkezik az Istenről, remény nélkül él, és képtelenné válik arra is, hogy a hozzá hasonló embereket szeresse. Ezért sürgetően szükséges tanúságot tenni Isten jelenlétéről, hogy mindenki tapasztalatot szerezhessen róla. A tét az emberiség, és minden egyes ember üdvössége. Aki felfogja, hogy ez mennyire fontos, kénytelen Szent Pállal együtt így kiáltani: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az Evangéliumot!” (vö. 1 Kor 9,16).
2. Legyetek Krisztus tanítványaivá!
A missziós küldetés egy másik okból is vonatkozik rátok: szükséges a személyes hitünk fejlődése tekintetében is. Boldog II. János Pál pápa fogalmazott így: „A hit a továbbadás révén erősödik!” (Redemptoris missio enciklika, 2). Ha hirdetitek az Evangéliumot, ti magatok is növekedni fogtok, egyre inkább belegyökereztek Krisztusba, érett kereszténnyé váltok. A missziós tevékenység a hit lényegéhez tartozik: nem vagyunk igazi hívők, ha nem evangelizálunk. Az Evangélium hirdetése pedig csak annak az örömnek a következménye lehet, hogy találkoztatok Krisztussal és megtaláltátok benne a sziklát, amelyre saját életeteket alapozhatjátok. Ha elkötelezitek magatokat, hogy szolgáltok másoknak és hirdetitek számukra az Evangéliumot, akkor a ti életetek, amelyet sokszor rengeteg tevékenység között szétdarabolva éltek, rálel az egységre az Úrban. Így Önmagatokat is építeni fogjátok, növekedni és érlelődni fogtok emberségben.
De mit jelent misszionáriusnak lenni? Elsősorban azt, hogy Krisztus tanítványai vagyunk, mindig újra meghalljuk a felszólítását, hogy kövessük őt, hogy őrá tekintsünk: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (vö. Mt 11,29). Az a tanítvány, aki meghallgatja Jézus igéjét (vö. Lk 10,39), a Mesterét, aki szeretetből életét adta értünk. Az tehát a feladatotok, hogy ki-ki hagyja magát alakítani Isten igéje által nap mint nap: ezáltal lesztek az Úr Jézus barátai és így váltok képessé más fiatalokat is bevonni az Ő barátságába.
Azt tanácsolom nektek, hogy vegyétek számba az ajándékokat, amelyeket Istentől kaptatok, hogy tovább tudjátok adni ezeket. Tanuljátok meg, hogyan érthetitek meg újfent személyes történeteteket, ébredjetek tudatára annak a csodálatos örökségnek, amit a titeket megelőző nemzedékektől kaptatok, hiszen számos hívő adta nekünk tovább bátran a hitét, szembeszállva megpróbáltatásokkal és értetlenségekkel. Soha ne feledjük: emberek hosszú láncolatába kapcsolódunk: férfiak és nők jártak előttünk, akik átadták nekünk a hit igazságát és ránk bízták, hogy mi is továbbadjuk másoknak. Ahhoz, hogy misszionáriusok lehessünk, először is ismernünk kell ezt a kapott örökséget, az Egyház hitét: ismernünk kell, hogy miben hiszünk ahhoz, hogy hirdetni is tudjuk. Ahogyan ezt leírtam a YouCat bevezetőjében, vagyis abban a fiatalok számára írt katekézisben, amelyet a madridi Világtalálkozón adtam a kezetekbe: „ugyanolyan pontosan kell megismernetek a hiteteket, mint ahogyan egy számítógépes szakember ismeri az operációs rendszert, vagy ahogy egy zenész ismeri a saját darabját. Igen, sokkal mélyebben kell gyökereznetek a hitben a szüleitek nemzedékénél ahhoz, hogy erősen és határozottan ellen tudjatok állni korunk kihívásainak és kísértéseinek” (Előszó).
3. Menjetek!
Jézus ezekkel a szavakkal küldte el tanítványait: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül” (Mk 16,15-16). Evangelizálni annyit jelent, hogy elvisszük másoknak az üdvösség jó hírét és ez a jó hír egy személy: Jézus Krisztus. Amikor találkozom vele és felfedezem, mennyire szeret és milyen módon üdvözít engem az Isten, akkor nem csak megszületik bennem a vágy, hanem ellenállhatatlan belső szükséggé válik, hogy megismertessem őt másokkal is. János evangéliumának elején látjuk Andrást, aki – miután találkozott Jézussal – siet elvezetni hozzá testvérét, Simont is (vö. 1,40-42). Az evangelizáció kiindulópontja mindig a találkozás az Úr Jézussal: aki közel került hozzá és megtapasztalta az ő szeretetét, azonnal szeretne másokkal is osztozni ennek a találkozásnak a szépségében és abban az örömben, ami ebből a barátságból születik. Minél inkább megismerjük Krisztust, annál inkább törekszünk rá, hogy hirdessük őt. Minél többet beszélünk Vele, annál inkább szeretnénk Róla is beszélni. Minél inkább megragad bennünket, annál inkább szeretnénk másokat is elvezetni hozzá.
A keresztség által, amelyben új életre születünk, a Szentlélek szállást vesz bennünk és lángra lobbantja elménket és szívünket. Ő az, aki elvezet bennünket Isten megismerésére és arra, hogy egyre mélyebb barátságra lépjünk Krisztussal. A Lélek az, aki arra késztet bennünket, hogy tegyük a jót, szolgáljuk a többi embert és ajándékozzuk oda önmagunkat. A bérmálásban azután megerősödünk az ő ajándékai által, hogy mind érettebb módon tudjunk tanúságot tenni az Evangéliumról. A misszió lelke tehát a Szeretet Lelke: arra indít bennünket, hogy kilépjünk önmagunkból, hogy „menjünk” és evangelizáljunk. Kedves fiatalok, engedjétek, hogy az Isten szeretetének ereje vezessen benneteket, engedjétek, hogy ez a szeretet legyőzze bennetek a hajlamot a bezárkózásra a saját világotokba, a problémáitokba, a szokásaitokba. Legyen bátorságotok „kilépni” önmagatokból, „elmenni” a többiekhez, hogy elvezessétek őket az Istennel való találkozásra.
4. Érjetek el minden népet!
A feltámadt Krisztus elküldte tanítványait, hogy tegyenek tanúságot üdvözítő jelenlétéről minden nép előtt, mivel Isten túláradó szeretetében azt szeretné, ha mindenki üdvözülne és senki nem veszne el. A kereszt szeretet-áldozata révén Jézus megnyitotta az utat, hogy minden férfi és nő megismerhesse az Istent és szeretet-kapcsolatra léphessen vele. Ezenkívül létrehozta a tanítványok közösségét, hogy elvigyék az Evangéliumot, az üdvösség jó hírét a föld végső határáig, hogy elérjék minden hely és minden kor emberét. Tegyük magunkévá Istennek ezt a szándékát!
Kedves barátaim, nézzetek körbe magatok körül: számos fiatal szem elől tévesztette az élete értelmét. Menjetek! Krisztusnak szüksége van rátok is! Engedjétek, hogy magával ragadjon titeket a szeretete, legyetek ennek a hatalmas szeretetnek az eszközeivé, hogy eljuthasson mindenkihez, különösen a „távol levőkhöz”. Vannak, akik földrajzi értelemben vannak távol, míg mások azért esnek távol, mert a kultúrájuk nem enged teret Istennek; vannak, akik még személyesen nem fogadták be az Evangéliumot, míg mások, bár megkapták a jó hírt, úgy élnek, mintha Isten nem létezne. Nyissuk ki Mindenki előtt a szívünk ajtaját: törekedjünk párbeszédre lépni – egyszerűséggel és a másik iránti tisztelettel. Ez a párbeszéd, ha valódi barátságban éljük meg, gyümölcsöket fog teremni. Azok a „nemzetek”, amelyekhez küldetésünk szól, nem csupán a világ többi országát jelenti, hanem az élet különböző területeit: a családokat, a városnegyedeket, a tanulás vagy a munka színtereit, a baráti csoportokat, a szabadidő helyszíneit. Az Evangélium örömteli hirdetése életünk minden területére vonatkozik, korlátozások nélkül.
Szeretnék kiemelni két olyan területet, amelyre még jobban oda kell figyelnetek missziós munkátokban. Az első a tömegkommunikáció területe, elsősorban az internet. Amint alkalmam volt már elmondani nektek, kedves fiatalok, „érezzétek magatoknak felelőseknek érte, hogy a kommunikációnak és az információnak ezen az új területén megjelenítsétek azokat az értékeket, amelyekre életetek alapszik! […] Kedves fiatalok, akik már szinte ösztönösen rá vagytok hangolódva ezekre az új kommunikációs eszközökre, a ti különleges feladatotok, hogy evangelizáljátok ezt a ’digitális kontinenst’.” (Üzenet a Tömegkommunikáció XLIII. Világnapjára, 2009. május 24). Tanuljátok meg tehát bölcsen használni ezt az eszközt, legyetek azonban tudatában a veszélyeinek is, mint a függővé válás, a valós és a virtuális világ összemosódása, a közvetlen találkozás és párbeszéd felcserélése az internetes kapcsolatokkal.
A második terület a mobilitásé. Manapság egyre több fiatal utazik, ki tanulmányai miatt, ki munkájából kifolyólag, ki pedig szórakozást keresve. De gondolok itt azokra a migrációs hullámokra is, amelyek során több millió ember, köztük sok fiatal kel útra, keres új régiót vagy országot, anyagi vagy társadalmi okokból. Ezek a jelenségek is az Isteni Gondviselés alkalmait jelenthetik az Evangélium terjesztése szempontjából. Kedves fiatalok, ne féljetek tanúságot tenni a hitetekről ezekben a helyzetekben sem. Értékes ajándék, akivel találkoztok, tovább adni számára a Krisztussal való találkozás örömét.
5. Tegyétek őket tanítványokká!
Úgy gondolom, többször tapasztalhattátok már annak nehézségét, hogy a hit tapasztalatát megosszátok kortársaitokkal. Gyakran láthattátok azt is, hogy számos fiatalban, különösen bizonyos életkorban, megvan ugyan a vágy, hogy megismerjék Krisztust és az Evangélium értékei szerint éljenek, ám ez együtt jár az alkalmatlanság, a tehetetlenség érzésével. Mit lehet itt tenni? Elsősorban a ti közelségetek és a ti egyszerű tanúságtételetek lehet olyan csatorna, amelyen keresztül Isten meg tudja érinteni a szívüket. Krisztus hirdetése nem csupán a szavakkal zajlik, hanem az egész életet át kell hatnia és a szeretet cselekedeteiben kell testet öltenie. Az evangelizálás abból a szeretetből születik, amelyet Krisztus nekünk adott, tehát a mi szeretetünknek mindinkább hasonulnia kell az Ő szeretetéhez. Mint az irgalmas szamaritánusnak, nekünk is oda kell rá figyelnünk, kivel találkozunk, képesnek kell lennünk őt meghallgatni, megérteni, segíteni, hogy az igazságot és az élet értelmét keresőket elvezethessük az Isten házába, vagyis az Egyházba, ahol meglelhetik a reményt és az üdvösséget (vö. Lk 10,29-37). Kedves barátaim, ne feledkezzetek meg róla, hogy a szeretet első gesztusa, amelyet felebarátotok irányában tehettek az, ha megosztjátok vele reménységünk forrását: aki nem Istent adja, túl keveset ad! Jézus ezt parancsolja apostolainak: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek” (Mt 28,19-20). Az eszközök, amelyek segítségével „tanítvánnyá tehetünk” valakit, alapvetően a keresztség és a hittan. Ez azt jelenti, hogy azokat a személyeket, akiknek hirdetjük az Evangéliumot, el kell vezetnünk az élő Krisztussal való találkozásra, elsősorban az ő Igéje és a szentségek által. Így képesek lesznek hinni benne, megismerik Istent és az ő kegyelmében élnek. Szeretném, ha mindenki feltenné magának a kérdést: volt-e valaha bátorságom, hogy javasoljam a keresztséget olyan fiataloknak, akik még nem részesedtek benne? Meghívtam-e valakit már arra, hogy kövesse a keresztény hit felfedezésének útját? Kedves barátaim, ne féljetek javasolni kortársaitok számára a Krisztussal való találkozást. Hívjátok a Szentlelket: Ő vezet el benneteket arra, hogy mindinkább elmélyedjetek Krisztus ismeretében és szeretetében, és Ő adja nektek a találékonyságot, amellyel továbbadhatjátok az Evangéliumot.
6. Szilárdan a hitben
Az evangelizáló küldetés nehézségeivel szembesülve, olykor kísértést éreztek majd, mint Jeremiás próféta, hogy ezt mondjátok: „Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok.” De az Úr nektek is így válaszol „Ne mondd azt, hogy ifjú vagyok, hanem menj el azokhoz, akikhez küldelek” (Jer 1,6-7). Amikor alkalmatlannak, tehetetlennek, gyengének érzitek magatokat a hit hirdetésére és a tanúságtételre, ne legyen bennetek félelem. Az evangelizáció nem a mi kezdeményezésünk, és elsősorban nem a mi képességeinktől függ, hanem bizalommal teli, engedelmes válasz Isten hívására, s éppen ezért nem a mi erőnkre támaszkodik, hanem az övére. Ezt megtapasztalta Pál apostol is: „Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk” (2 Kor 4,7).
Ezért hívlak benneteket arra, hogy erősödjetek meg az imádságban és a szentségekben. A hiteles evangelizáció mindig az imádságból születik, és ez támogatja. Először Istennel kell beszélnünk ahhoz, hogy Istenről tudjunk beszélni. Az imádságban rábízzuk az Úrra azokat a személyeket, akikhez küldetésünk szól, s azt kérjük az Úrtól, hogy érintse meg a szívüket. Azt kérjük a Szentlélektől, hogy tegyen bennünket az ő üdvösségük eszközeivé; azt kérjük Krisztustól, hogy adjon a szánkra megfelelő szavakat, és hogy szeretetének jelei lehessünk. Általánosságban pedig imádkozunk az egész Egyház küldetéséért, Jézus kifejezett kérésének megfelelően: „Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába” (Mt 9,38). Találjatok rá az Eucharisztiában hitéletetek és keresztény tanúságtételetek forrására oly módon, hogy hűségesen részt vesztek a vasárnapi szentmisén és hét közben is, amikor módotok van rá. Forduljatok gyakran a kiengesztelődés szentségéhez: ez értékes találkozás Isten irgalmával, amely befogad, megbocsát és megújítja a szívünket a szeretetben. Ne habozzatok kérni a megerősítés vagyis a bérmálás szentségét, ha még nem részesültetek benne, s készüljetek fel rá gondosan és elkötelezetten. Az Eucharisztiával együtt a bérmálás is a misszió szentsége, mivel a Szentlélek erejét és szeretetét adja számunkra, hogy félelem nélkül tudjuk hirdetni hitünket. Bátorítalak benneteket ezen felül arra is, hogy gyakoroljátok a szentségimádást: az Oltáriszentségben jelen lévő Jézust hallgatni és párbeszédet folytatni vele új lendületet ad a küldetésünk számára.
Ha ezen az úton haladtok tovább, maga Krisztus adja meg nektek a képességet, hogy teljesen hűségesek maradjatok az ő igéjéhez, és, hogy hűséges és bátor tanúi legyetek. Olykor példát kell majd mutatnotok kitartásból, különösen amikor Isten Igéje elzárkózást vagy ellenállást vált ki. A világ egyes tájain közületek többen attól szenvednek, hogy nem tehetnek nyíltan tanúságot Krisztusba vetett hitükről, mivel nincsen vallásszabadság. Van olyan is, aki már az életével fizetett azért, hogy az Egyházhoz tartozott. Arra bátorítalak benneteket, hogy maradjatok meg szilárdan a hitben, legyetek benne bizonyosak, hogy Krisztus mellettetek áll minden megpróbáltatásban. Ő ezt mondja nektek mindig újra: „Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!” (Mt 5, 11-12).
7. Együtt az egész Egyházzal
Kedves fiatalok, ahhoz, hogy szilárdan megmaradhassatok a keresztény hit megvallásában ott, ahova küldetésetek szól, szükségetek van az Egyházra. Senki nem képes egymaga tanúságot tenni az Evangéliumról. Jézus együtt küldte el a tanítványait: „tegyétek tanítványommá őket” – szólt hozzájuk többes számban. Tehát tanúságot mindig a keresztény közösség tagjaként teszünk, és küldetésünket az Egyház közössége teszi termékennyé, vagyis az az egység és szeretet, amely összekapcsol bennünket, és amelynek révén Krisztus tanítványaiként ismernek fel bennünket (vö. Jn 13,35). Hálás vagyok az Úrnak azért az értékes evangelizációs munkáért, amelyet keresztény közösségeink, plébániáink, egyházi mozgalmaink végeznek. Ennek az evangelizációnak a gyümölcsei az egész Egyházat érintik: „Más vet és más arat” – mondta Jézus (Jn 4,37). Ennek kapcsán hálát kell adnom azért a nagy ajándékért, amit a misszionáriusok jelentenek, akik egész életüket az Evangélium hirdetésének szentelik a Föld végső határáig. Ugyanígy áldom az Urat a papokért és a szerzetesekért is, akik teljesen felajánlják önmagukat, hogy Jézus Krisztust szeressék és hirdessék. Szeretném itt bátorítani a fiatalokat, akiket Isten hív, hogy lelkesedéssel vágjanak bele ezekbe a hivatásokba: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,35). Azoknak, akik mindent otthagynak, hogy kövessék Őt, Jézus százszor annyit ígért és az örök életet! (vö. Mt 19,29).
Hálát adok mindazokért a világi hívekért, akik törekszenek misszióként megélni mindennapjaikat ott, ahol vannak: a családban vagy a munkahelyen, hogy Krisztust szeressék és szolgálják és növekedjen az Isten országa. Itt különösen is gondolok azokra, akik a nevelés, az egészségügy, a vállalkozások, a politika, a gazdasági élet területén vagy más, a világi hívek apostoli munkájára szoruló területen tevékenykednek. Krisztusnak szüksége van a ti elkötelezettségetekre és a ti tanúságtételetekre. Semmi – sem a nehézségek, sem az értetlenség – ne tántorítson el benneteket attól, hogy elvigyétek Krisztus Evangéliumát oda, ahol vagytok: mindnyájan értékesek vagytok az evangelizáció hatalmas mozaikjában!
8. Itt vagyok, Uram!
Végezetül, kedves fiatalok, arra szeretnélek hívni benneteket, hogy halljátok meg szívetek mélyén Jézus hívását az ő Evangéliumának hirdetésére. Amint mutatja ezt a Megváltó Krisztus hatalmas szobra Rio de Janerióban, az ő szíve nyitva áll a szeretetre mindenki irányában, megkülönböztetés nélkül, és karjait kiterjeszti, hogy mindenkit elérjen. Legyetek ti Krisztus szíve és karjai! Menjetek és tegyetek tanúságot az ő szeretetéről, legyetek ti a szeretet és a befogadás új misszionáriusai! Kövessétek az Egyház nagy misszionáriusainak nyomdokait, Xavéri Szent Ferencét és a többiekét. A madridi Ifjúsági Világtalálkozó befejezésekor megáldottam néhány fiatalt különböző földrészekről, akik misszióba indultak. Ők képviselték azt a számtalan fiatalt, akik Izajás próféta szavaival így válaszolnak az Úrnak: „Itt vagyok, engem küldj el!” (Iz 6,8). Az Egyház bízik bennetek, és nagyon hálás nektek azért az örömért és dinamizmusért, amelyet magatokkal hoztok: használjátok nagylelkűen adottságaitokat az Evangélium hirdetésének szolgálatában! Tudjuk, hogy a Szentlélek azoknak adja oda önmagát, akik alázatos szívvel és készségesen vállalják ezt a hithirdetést. És ne féljetek: Jézus, a világ Megváltója velünk van minden nap, a világ végezetéig (vö. Mt 28,20)!
Ez a felhívás, amelyet az egész Föld minden fiataljához intézek, különösen fontos a ti szempontotokból, kedves latin-amerikai fiatalok. A Latin-Amerikai Püspöki Konferenciák V. Általános Tanácskozásán ugyanis, amelyet 2007-ben tartottak meg Aparecidában, a püspökök elindították a „földrész misszióját”. A fiatalok pedig, akik ezen a kontinensen a népesség többségét alkotják, fontos és értékes erőt jelentenek az Egyház és a társadalom számára. Legyetek tehát ti a legelső misszionáriusok! Most, hogy a Ifjúsági Világtalálkozó visszatér ismét Latin-Amerikába, arra buzdítom a földrész minden fiatalját: adjátok tovább a világban élő minden kortársatok számára hitetek lelkesedését!
Szűz Mária, az új evangelizáció csillaga, akit Aparecidai Szűzanyaként és Guadalupei Szűzanyaként is tisztelünk, kísérjen mindnyájatokat a küldetésben, amikor tanúságot tesztek Isten szeretetéről. Különleges szeretettel adom mindnyájatokra apostoli áldásomat.
Vatikán, 2012. október 18.
XVI. Benedek pápa
A Szentatya, XVI. Benedek pápa üzenete a XXVIII. Ifjúsági Világtalálkozóra
(2013. július 23-28.)
„Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet!” (vö. Mt 28,19)
Kedves fiatalok,
szeretném eljuttatni hozzátok örömmel és szeretettel teli köszöntésemet. Bizonyos vagyok benne, hogy sokan úgy tértetek haza a madridi Ifjúsági Világtalálkozóról, hogy „Krisztusban gyökerezve rá épülve megerősödtetek a hitben” (vö. Kol 2,7). Ebben az évben az egyházmegyékben megünnepeltük annak örömét, hogy keresztények lehetünk, az „Örüljetek az Úrban szüntelenül!”(Fil 4,4) témára alapozva. Most pedig már a következő Ifjúsági Világtalálkozóra készülünk, amelyet Brazíliában, Rio de Janeiróban fogunk megünnepelni, 2013 júliusában.
Legelőször is szeretnélek újra hívni benneteket, hogy vegyetek részt ezen a találkozón. A Megváltó Krisztus szobra, amely a szép brazil város fölött magasodik, ékesszólóan jelképezi ezt az alkalmat: kitárt karjai azt a befogadást jelzik, amellyel az Úr vár mindenkire, aki eljön Hozzá, szíve pedig azt a hatalmas szeretetet szimbolizálja, amellyel minden egyes embert szeret. Engedjétek, hogy magához vonzzon benneteket! Éljétek át ezt a találkozást Krisztussal, azzal a sok más fiatallal együtt, akik eljönnek majd Rióba a következő világtalálkozóra! Engedjétek, hogy Ő szeressen benneteket és olyan tanúk lesztek, amilyenekre a világnak szüksége van.
Arra hívlak benneteket, hogy készüljetek fel a Rio de Janiero-i Ifjúsági Világtalálkozóra úgy, hogy már most elmélkedtek a találkozó témáján: „Menjetek, tegyétek tanítványommá mind a népeket!” (vö. Mt 28,19.) Ez az a nagy missziós buzdítás, amit Krisztus az Egyházra hagyott, és amely kétezer év elteltével mind a mai napig aktuális. Ennek a küldetésnek kell visszhangoznia a ti szívetekben. A riói találkozóra való előkészület éve egybeesik a Hit Évével, amelynek kezdetén a püspöki szinódus „Az új evangelizáció a keresztény hit továbbadására” témán dolgozott. Ezért örülök neki, hogy ti is, kedves fiatalok, részt vesztek az egész Egyház missziós lendületében: A legnagyobb ajándék, amit másoknak adhattok, ha megismertetitek őket Krisztussal.
1. Sürgető hívás
A történelem megmutatta nekünk, hogy számos fiatal képes volt önzetlenül odaadni életét, s így hozzájárult Isten országa terjedéséhez és ennek a világnak a fejlődéséhez az Evangélium hirdetése által. Nagy lelkesedéssel adták tovább a jó hírt, hogy Isten szeret bennünket és ez megmutatja Krisztusban, miközben eszközeik jóval szerényebbek voltak azoknál, mint amelyekkel ma rendelkezünk. Gondolok itt például Boldog José de Anchietára, a XVI. századi fiatal spanyol jezsuitára, aki még húsz esztendős sem volt, amikor elindult a brazíliai misszióba és az Új Világ egyik nagy apostola lett. De gondolok azokra is, akik közületek nagylelkűen az Egyház missziójára szánják magukat: ennek meglepő tanúságtételét éltem át a madridi Világifjúsági Találkozón, főként az önkéntesekkel való találkozásomkor.
Manapság nem kevés fiatal alapvetően kételkedik abban, hogy az élet jó, és nem látják tisztán a saját útjukat. Általánosabban szólva, a mai világ nehézségeit látva sokan teszik fel maguknak a kérdést: mit tehetek itt én? A hit fénye megvilágítja ezt a sötét helyzetet, segít megértenünk, hogy minden létezésnek felbecsülhetetlen értéke van, mivel Isten szeretetének a gyümölcse. Isten azt is szereti, aki eltávolodott tőle, vagy megfeledkezett róla. Van türelme és vár ránk, sőt, odaadta Fiát, aki meghalt és feltámadt, azért, hogy radikálisan megszabadítson bennünket a gonosztól. És Krisztus elküldte a tanítványait minden néphez, hogy elvigyék az üdvösségnek és az új életnek az örvendetes hírét.
Az Egyház rátok is számít ennek az evangelizáló küldetésnek a folytatásában. Kedves fiatalok! Ti vagytok az első misszionáriusok kortársaitok között! A II. Vatikáni Zsinat végén, amelynek most ünnepeljük az 50. évfordulóját, Isten Szolgája, VI. Pál pápa átadott a világ fiataljainak egy Üzenetet, amely ezekkel a szavakkal vette kezdetét: „A Zsinat utolsó üzenetével tihozzátok fordul, az egész világ fiataljai! Ti lesztek azok, akik szüleitek kezéből átveszitek a fáklyát és a történelme leghatalmasabb átalakulását élő világban fogtok élni. Ti lesztek azok, akik átveszitek szüleitek és tanítóitok példájának és tanításának legjavát, hogy kialakítsátok a jövő társadalmát: ebben a világban fogtok megmenekülni vagy elveszni”. Szavait ezzel a felhívással zárta: „Építsetek lelkesedéssel egy olyan világot, ami jobb a jelenleginél!” (Üzenet a fiatalokhoz, 1965. december 8.)
Kedves barátaim, ez a felhívás ma is nagyon aktualitás. Nagyon sajátos történelmi időszakban élünk, amikor a technikai fejlődés soha nem látott lehetőségeket kínál fel számunkra a személyek és a népek közötti kapcsolatokban, ám a viszonyoknak ez a globálissá válása csak akkor lesz pozitív és akkor fog általa emberségben növekedni a világ, ha nem a materializmuson, hanem a szereteten alapul, hiszen ez az egyetlen olyan valóság, amely képes betölteni minden egyes ember szívét és egységbe fogni az embereket. Isten szeretet. Az az ember, aki megfeledkezik az Istenről, remény nélkül él, és képtelenné válik arra is, hogy a hozzá hasonló embereket szeresse. Ezért sürgetően szükséges tanúságot tenni Isten jelenlétéről, hogy mindenki tapasztalatot szerezhessen róla. A tét az emberiség, és minden egyes ember üdvössége. Aki felfogja, hogy ez mennyire fontos, kénytelen Szent Pállal együtt így kiáltani: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az Evangéliumot!” (vö. 1 Kor 9,16).
2. Legyetek Krisztus tanítványaivá!
A missziós küldetés egy másik okból is vonatkozik rátok: szükséges a személyes hitünk fejlődése tekintetében is. Boldog II. János Pál pápa fogalmazott így: „A hit a továbbadás révén erősödik!” (Redemptoris missio enciklika, 2). Ha hirdetitek az Evangéliumot, ti magatok is növekedni fogtok, egyre inkább belegyökereztek Krisztusba, érett kereszténnyé váltok. A missziós tevékenység a hit lényegéhez tartozik: nem vagyunk igazi hívők, ha nem evangelizálunk. Az Evangélium hirdetése pedig csak annak az örömnek a következménye lehet, hogy találkoztatok Krisztussal és megtaláltátok benne a sziklát, amelyre saját életeteket alapozhatjátok. Ha elkötelezitek magatokat, hogy szolgáltok másoknak és hirdetitek számukra az Evangéliumot, akkor a ti életetek, amelyet sokszor rengeteg tevékenység között szétdarabolva éltek, rálel az egységre az Úrban. Így Önmagatokat is építeni fogjátok, növekedni és érlelődni fogtok emberségben.
De mit jelent misszionáriusnak lenni? Elsősorban azt, hogy Krisztus tanítványai vagyunk, mindig újra meghalljuk a felszólítását, hogy kövessük őt, hogy őrá tekintsünk: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (vö. Mt 11,29). Az a tanítvány, aki meghallgatja Jézus igéjét (vö. Lk 10,39), a Mesterét, aki szeretetből életét adta értünk. Az tehát a feladatotok, hogy ki-ki hagyja magát alakítani Isten igéje által nap mint nap: ezáltal lesztek az Úr Jézus barátai és így váltok képessé más fiatalokat is bevonni az Ő barátságába.
Azt tanácsolom nektek, hogy vegyétek számba az ajándékokat, amelyeket Istentől kaptatok, hogy tovább tudjátok adni ezeket. Tanuljátok meg, hogyan érthetitek meg újfent személyes történeteteket, ébredjetek tudatára annak a csodálatos örökségnek, amit a titeket megelőző nemzedékektől kaptatok, hiszen számos hívő adta nekünk tovább bátran a hitét, szembeszállva megpróbáltatásokkal és értetlenségekkel. Soha ne feledjük: emberek hosszú láncolatába kapcsolódunk: férfiak és nők jártak előttünk, akik átadták nekünk a hit igazságát és ránk bízták, hogy mi is továbbadjuk másoknak. Ahhoz, hogy misszionáriusok lehessünk, először is ismernünk kell ezt a kapott örökséget, az Egyház hitét: ismernünk kell, hogy miben hiszünk ahhoz, hogy hirdetni is tudjuk. Ahogyan ezt leírtam a YouCat bevezetőjében, vagyis abban a fiatalok számára írt katekézisben, amelyet a madridi Világtalálkozón adtam a kezetekbe: „ugyanolyan pontosan kell megismernetek a hiteteket, mint ahogyan egy számítógépes szakember ismeri az operációs rendszert, vagy ahogy egy zenész ismeri a saját darabját. Igen, sokkal mélyebben kell gyökereznetek a hitben a szüleitek nemzedékénél ahhoz, hogy erősen és határozottan ellen tudjatok állni korunk kihívásainak és kísértéseinek” (Előszó).
3. Menjetek!
Jézus ezekkel a szavakkal küldte el tanítványait: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül” (Mk 16,15-16). Evangelizálni annyit jelent, hogy elvisszük másoknak az üdvösség jó hírét és ez a jó hír egy személy: Jézus Krisztus. Amikor találkozom vele és felfedezem, mennyire szeret és milyen módon üdvözít engem az Isten, akkor nem csak megszületik bennem a vágy, hanem ellenállhatatlan belső szükséggé válik, hogy megismertessem őt másokkal is. János evangéliumának elején látjuk Andrást, aki – miután találkozott Jézussal – siet elvezetni hozzá testvérét, Simont is (vö. 1,40-42). Az evangelizáció kiindulópontja mindig a találkozás az Úr Jézussal: aki közel került hozzá és megtapasztalta az ő szeretetét, azonnal szeretne másokkal is osztozni ennek a találkozásnak a szépségében és abban az örömben, ami ebből a barátságból születik. Minél inkább megismerjük Krisztust, annál inkább törekszünk rá, hogy hirdessük őt. Minél többet beszélünk Vele, annál inkább szeretnénk Róla is beszélni. Minél inkább megragad bennünket, annál inkább szeretnénk másokat is elvezetni hozzá.
A keresztség által, amelyben új életre születünk, a Szentlélek szállást vesz bennünk és lángra lobbantja elménket és szívünket. Ő az, aki elvezet bennünket Isten megismerésére és arra, hogy egyre mélyebb barátságra lépjünk Krisztussal. A Lélek az, aki arra késztet bennünket, hogy tegyük a jót, szolgáljuk a többi embert és ajándékozzuk oda önmagunkat. A bérmálásban azután megerősödünk az ő ajándékai által, hogy mind érettebb módon tudjunk tanúságot tenni az Evangéliumról. A misszió lelke tehát a Szeretet Lelke: arra indít bennünket, hogy kilépjünk önmagunkból, hogy „menjünk” és evangelizáljunk. Kedves fiatalok, engedjétek, hogy az Isten szeretetének ereje vezessen benneteket, engedjétek, hogy ez a szeretet legyőzze bennetek a hajlamot a bezárkózásra a saját világotokba, a problémáitokba, a szokásaitokba. Legyen bátorságotok „kilépni” önmagatokból, „elmenni” a többiekhez, hogy elvezessétek őket az Istennel való találkozásra.
4. Érjetek el minden népet!
A feltámadt Krisztus elküldte tanítványait, hogy tegyenek tanúságot üdvözítő jelenlétéről minden nép előtt, mivel Isten túláradó szeretetében azt szeretné, ha mindenki üdvözülne és senki nem veszne el. A kereszt szeretet-áldozata révén Jézus megnyitotta az utat, hogy minden férfi és nő megismerhesse az Istent és szeretet-kapcsolatra léphessen vele. Ezenkívül létrehozta a tanítványok közösségét, hogy elvigyék az Evangéliumot, az üdvösség jó hírét a föld végső határáig, hogy elérjék minden hely és minden kor emberét. Tegyük magunkévá Istennek ezt a szándékát!
Kedves barátaim, nézzetek körbe magatok körül: számos fiatal szem elől tévesztette az élete értelmét. Menjetek! Krisztusnak szüksége van rátok is! Engedjétek, hogy magával ragadjon titeket a szeretete, legyetek ennek a hatalmas szeretetnek az eszközeivé, hogy eljuthasson mindenkihez, különösen a „távol levőkhöz”. Vannak, akik földrajzi értelemben vannak távol, míg mások azért esnek távol, mert a kultúrájuk nem enged teret Istennek; vannak, akik még személyesen nem fogadták be az Evangéliumot, míg mások, bár megkapták a jó hírt, úgy élnek, mintha Isten nem létezne. Nyissuk ki Mindenki előtt a szívünk ajtaját: törekedjünk párbeszédre lépni – egyszerűséggel és a másik iránti tisztelettel. Ez a párbeszéd, ha valódi barátságban éljük meg, gyümölcsöket fog teremni. Azok a „nemzetek”, amelyekhez küldetésünk szól, nem csupán a világ többi országát jelenti, hanem az élet különböző területeit: a családokat, a városnegyedeket, a tanulás vagy a munka színtereit, a baráti csoportokat, a szabadidő helyszíneit. Az Evangélium örömteli hirdetése életünk minden területére vonatkozik, korlátozások nélkül.
Szeretnék kiemelni két olyan területet, amelyre még jobban oda kell figyelnetek missziós munkátokban. Az első a tömegkommunikáció területe, elsősorban az internet. Amint alkalmam volt már elmondani nektek, kedves fiatalok, „érezzétek magatoknak felelőseknek érte, hogy a kommunikációnak és az információnak ezen az új területén megjelenítsétek azokat az értékeket, amelyekre életetek alapszik! […] Kedves fiatalok, akik már szinte ösztönösen rá vagytok hangolódva ezekre az új kommunikációs eszközökre, a ti különleges feladatotok, hogy evangelizáljátok ezt a ’digitális kontinenst’.” (Üzenet a Tömegkommunikáció XLIII. Világnapjára, 2009. május 24). Tanuljátok meg tehát bölcsen használni ezt az eszközt, legyetek azonban tudatában a veszélyeinek is, mint a függővé válás, a valós és a virtuális világ összemosódása, a közvetlen találkozás és párbeszéd felcserélése az internetes kapcsolatokkal.
A második terület a mobilitásé. Manapság egyre több fiatal utazik, ki tanulmányai miatt, ki munkájából kifolyólag, ki pedig szórakozást keresve. De gondolok itt azokra a migrációs hullámokra is, amelyek során több millió ember, köztük sok fiatal kel útra, keres új régiót vagy országot, anyagi vagy társadalmi okokból. Ezek a jelenségek is az Isteni Gondviselés alkalmait jelenthetik az Evangélium terjesztése szempontjából. Kedves fiatalok, ne féljetek tanúságot tenni a hitetekről ezekben a helyzetekben sem. Értékes ajándék, akivel találkoztok, tovább adni számára a Krisztussal való találkozás örömét.
5. Tegyétek őket tanítványokká!
Úgy gondolom, többször tapasztalhattátok már annak nehézségét, hogy a hit tapasztalatát megosszátok kortársaitokkal. Gyakran láthattátok azt is, hogy számos fiatalban, különösen bizonyos életkorban, megvan ugyan a vágy, hogy megismerjék Krisztust és az Evangélium értékei szerint éljenek, ám ez együtt jár az alkalmatlanság, a tehetetlenség érzésével. Mit lehet itt tenni? Elsősorban a ti közelségetek és a ti egyszerű tanúságtételetek lehet olyan csatorna, amelyen keresztül Isten meg tudja érinteni a szívüket. Krisztus hirdetése nem csupán a szavakkal zajlik, hanem az egész életet át kell hatnia és a szeretet cselekedeteiben kell testet öltenie. Az evangelizálás abból a szeretetből születik, amelyet Krisztus nekünk adott, tehát a mi szeretetünknek mindinkább hasonulnia kell az Ő szeretetéhez. Mint az irgalmas szamaritánusnak, nekünk is oda kell rá figyelnünk, kivel találkozunk, képesnek kell lennünk őt meghallgatni, megérteni, segíteni, hogy az igazságot és az élet értelmét keresőket elvezethessük az Isten házába, vagyis az Egyházba, ahol meglelhetik a reményt és az üdvösséget (vö. Lk 10,29-37). Kedves barátaim, ne feledkezzetek meg róla, hogy a szeretet első gesztusa, amelyet felebarátotok irányában tehettek az, ha megosztjátok vele reménységünk forrását: aki nem Istent adja, túl keveset ad! Jézus ezt parancsolja apostolainak: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek” (Mt 28,19-20). Az eszközök, amelyek segítségével „tanítvánnyá tehetünk” valakit, alapvetően a keresztség és a hittan. Ez azt jelenti, hogy azokat a személyeket, akiknek hirdetjük az Evangéliumot, el kell vezetnünk az élő Krisztussal való találkozásra, elsősorban az ő Igéje és a szentségek által. Így képesek lesznek hinni benne, megismerik Istent és az ő kegyelmében élnek. Szeretném, ha mindenki feltenné magának a kérdést: volt-e valaha bátorságom, hogy javasoljam a keresztséget olyan fiataloknak, akik még nem részesedtek benne? Meghívtam-e valakit már arra, hogy kövesse a keresztény hit felfedezésének útját? Kedves barátaim, ne féljetek javasolni kortársaitok számára a Krisztussal való találkozást. Hívjátok a Szentlelket: Ő vezet el benneteket arra, hogy mindinkább elmélyedjetek Krisztus ismeretében és szeretetében, és Ő adja nektek a találékonyságot, amellyel továbbadhatjátok az Evangéliumot.
6. Szilárdan a hitben
Az evangelizáló küldetés nehézségeivel szembesülve, olykor kísértést éreztek majd, mint Jeremiás próféta, hogy ezt mondjátok: „Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok.” De az Úr nektek is így válaszol „Ne mondd azt, hogy ifjú vagyok, hanem menj el azokhoz, akikhez küldelek” (Jer 1,6-7). Amikor alkalmatlannak, tehetetlennek, gyengének érzitek magatokat a hit hirdetésére és a tanúságtételre, ne legyen bennetek félelem. Az evangelizáció nem a mi kezdeményezésünk, és elsősorban nem a mi képességeinktől függ, hanem bizalommal teli, engedelmes válasz Isten hívására, s éppen ezért nem a mi erőnkre támaszkodik, hanem az övére. Ezt megtapasztalta Pál apostol is: „Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk” (2 Kor 4,7).
Ezért hívlak benneteket arra, hogy erősödjetek meg az imádságban és a szentségekben. A hiteles evangelizáció mindig az imádságból születik, és ez támogatja. Először Istennel kell beszélnünk ahhoz, hogy Istenről tudjunk beszélni. Az imádságban rábízzuk az Úrra azokat a személyeket, akikhez küldetésünk szól, s azt kérjük az Úrtól, hogy érintse meg a szívüket. Azt kérjük a Szentlélektől, hogy tegyen bennünket az ő üdvösségük eszközeivé; azt kérjük Krisztustól, hogy adjon a szánkra megfelelő szavakat, és hogy szeretetének jelei lehessünk. Általánosságban pedig imádkozunk az egész Egyház küldetéséért, Jézus kifejezett kérésének megfelelően: „Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába” (Mt 9,38). Találjatok rá az Eucharisztiában hitéletetek és keresztény tanúságtételetek forrására oly módon, hogy hűségesen részt vesztek a vasárnapi szentmisén és hét közben is, amikor módotok van rá. Forduljatok gyakran a kiengesztelődés szentségéhez: ez értékes találkozás Isten irgalmával, amely befogad, megbocsát és megújítja a szívünket a szeretetben. Ne habozzatok kérni a megerősítés vagyis a bérmálás szentségét, ha még nem részesültetek benne, s készüljetek fel rá gondosan és elkötelezetten. Az Eucharisztiával együtt a bérmálás is a misszió szentsége, mivel a Szentlélek erejét és szeretetét adja számunkra, hogy félelem nélkül tudjuk hirdetni hitünket. Bátorítalak benneteket ezen felül arra is, hogy gyakoroljátok a szentségimádást: az Oltáriszentségben jelen lévő Jézust hallgatni és párbeszédet folytatni vele új lendületet ad a küldetésünk számára.
Ha ezen az úton haladtok tovább, maga Krisztus adja meg nektek a képességet, hogy teljesen hűségesek maradjatok az ő igéjéhez, és, hogy hűséges és bátor tanúi legyetek. Olykor példát kell majd mutatnotok kitartásból, különösen amikor Isten Igéje elzárkózást vagy ellenállást vált ki. A világ egyes tájain közületek többen attól szenvednek, hogy nem tehetnek nyíltan tanúságot Krisztusba vetett hitükről, mivel nincsen vallásszabadság. Van olyan is, aki már az életével fizetett azért, hogy az Egyházhoz tartozott. Arra bátorítalak benneteket, hogy maradjatok meg szilárdan a hitben, legyetek benne bizonyosak, hogy Krisztus mellettetek áll minden megpróbáltatásban. Ő ezt mondja nektek mindig újra: „Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!” (Mt 5, 11-12).
7. Együtt az egész Egyházzal
Kedves fiatalok, ahhoz, hogy szilárdan megmaradhassatok a keresztény hit megvallásában ott, ahova küldetésetek szól, szükségetek van az Egyházra. Senki nem képes egymaga tanúságot tenni az Evangéliumról. Jézus együtt küldte el a tanítványait: „tegyétek tanítványommá őket” – szólt hozzájuk többes számban. Tehát tanúságot mindig a keresztény közösség tagjaként teszünk, és küldetésünket az Egyház közössége teszi termékennyé, vagyis az az egység és szeretet, amely összekapcsol bennünket, és amelynek révén Krisztus tanítványaiként ismernek fel bennünket (vö. Jn 13,35). Hálás vagyok az Úrnak azért az értékes evangelizációs munkáért, amelyet keresztény közösségeink, plébániáink, egyházi mozgalmaink végeznek. Ennek az evangelizációnak a gyümölcsei az egész Egyházat érintik: „Más vet és más arat” – mondta Jézus (Jn 4,37). Ennek kapcsán hálát kell adnom azért a nagy ajándékért, amit a misszionáriusok jelentenek, akik egész életüket az Evangélium hirdetésének szentelik a Föld végső határáig. Ugyanígy áldom az Urat a papokért és a szerzetesekért is, akik teljesen felajánlják önmagukat, hogy Jézus Krisztust szeressék és hirdessék. Szeretném itt bátorítani a fiatalokat, akiket Isten hív, hogy lelkesedéssel vágjanak bele ezekbe a hivatásokba: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,35). Azoknak, akik mindent otthagynak, hogy kövessék Őt, Jézus százszor annyit ígért és az örök életet! (vö. Mt 19,29).
Hálát adok mindazokért a világi hívekért, akik törekszenek misszióként megélni mindennapjaikat ott, ahol vannak: a családban vagy a munkahelyen, hogy Krisztust szeressék és szolgálják és növekedjen az Isten országa. Itt különösen is gondolok azokra, akik a nevelés, az egészségügy, a vállalkozások, a politika, a gazdasági élet területén vagy más, a világi hívek apostoli munkájára szoruló területen tevékenykednek. Krisztusnak szüksége van a ti elkötelezettségetekre és a ti tanúságtételetekre. Semmi – sem a nehézségek, sem az értetlenség – ne tántorítson el benneteket attól, hogy elvigyétek Krisztus Evangéliumát oda, ahol vagytok: mindnyájan értékesek vagytok az evangelizáció hatalmas mozaikjában!
8. Itt vagyok, Uram!
Végezetül, kedves fiatalok, arra szeretnélek hívni benneteket, hogy halljátok meg szívetek mélyén Jézus hívását az ő Evangéliumának hirdetésére. Amint mutatja ezt a Megváltó Krisztus hatalmas szobra Rio de Janerióban, az ő szíve nyitva áll a szeretetre mindenki irányában, megkülönböztetés nélkül, és karjait kiterjeszti, hogy mindenkit elérjen. Legyetek ti Krisztus szíve és karjai! Menjetek és tegyetek tanúságot az ő szeretetéről, legyetek ti a szeretet és a befogadás új misszionáriusai! Kövessétek az Egyház nagy misszionáriusainak nyomdokait, Xavéri Szent Ferencét és a többiekét. A madridi Ifjúsági Világtalálkozó befejezésekor megáldottam néhány fiatalt különböző földrészekről, akik misszióba indultak. Ők képviselték azt a számtalan fiatalt, akik Izajás próféta szavaival így válaszolnak az Úrnak: „Itt vagyok, engem küldj el!” (Iz 6,8). Az Egyház bízik bennetek, és nagyon hálás nektek azért az örömért és dinamizmusért, amelyet magatokkal hoztok: használjátok nagylelkűen adottságaitokat az Evangélium hirdetésének szolgálatában! Tudjuk, hogy a Szentlélek azoknak adja oda önmagát, akik alázatos szívvel és készségesen vállalják ezt a hithirdetést. És ne féljetek: Jézus, a világ Megváltója velünk van minden nap, a világ végezetéig (vö. Mt 28,20)!
Ez a felhívás, amelyet az egész Föld minden fiataljához intézek, különösen fontos a ti szempontotokból, kedves latin-amerikai fiatalok. A Latin-Amerikai Püspöki Konferenciák V. Általános Tanácskozásán ugyanis, amelyet 2007-ben tartottak meg Aparecidában, a püspökök elindították a „földrész misszióját”. A fiatalok pedig, akik ezen a kontinensen a népesség többségét alkotják, fontos és értékes erőt jelentenek az Egyház és a társadalom számára. Legyetek tehát ti a legelső misszionáriusok! Most, hogy a Ifjúsági Világtalálkozó visszatér ismét Latin-Amerikába, arra buzdítom a földrész minden fiatalját: adjátok tovább a világban élő minden kortársatok számára hitetek lelkesedését!
Szűz Mária, az új evangelizáció csillaga, akit Aparecidai Szűzanyaként és Guadalupei Szűzanyaként is tisztelünk, kísérjen mindnyájatokat a küldetésben, amikor tanúságot tesztek Isten szeretetéről. Különleges szeretettel adom mindnyájatokra apostoli áldásomat.
Vatikán, 2012. október 18.
XVI. Benedek pápa